Pius am Main

Három napja itt vagyok Majna-Frankfurt városában, a Bürgameisterin szerint a világ legkisebb metropoliszában (= a felhőkarcolóktól vagy 500 méterre kezdődik a pingyom), úgyhogy ideje elkezdenem írni - elsősorban a felejtés kiküszöbölése végett. Magyarán inkább magamnak dokumentálom a dolgokat.


Az utazás
mely idegesen kezdődött, de végül kellemesen telt el

Mikor kezd sztrájkolni a magyar vasutas? Természetesen akkor, mikor az ember hosszas gondolkodás után úgy dönt, hogy hosszú távra is vonatra ül, ahelyett, hogy elszállna fapadon. A sztrájk miatt Bécsbe csak busszal juthattam el - ez pedig aznap reggel dőlt el végleg. Szóval emiatt voltam kissé feszült, de végül is jól ment a dolog, a jegy sem fogyott el és a Westbahnhofba való átmetrózással sem volt gond. Mondjuk a csomagok mennyisége és súlya elég nagy kihívás elé állított, de már megszoktam, hogy ha Édesanyámra bízom a csomagolást, a vége párnapos izomláz lesz.
A vonat nagyon tetszett. Jó nagy, keményen párnázott, kihúzható ülések, konnektor (így tudtam zenét hallgatni), ezzel hosszabb utat is vígan kibírtam volna. Miután felszenvedtem a legnagyobb bőröndöm a felső polcra és elégedetten hanyatt dőltem, hogy milyen zökkenőmentesen eljutottam idáig (vasutasék ide vagy oda), jött egy idős hölgy meg a lánya, akik magyarul beszéltek. Persze rögtön mondtam, hogy Jó estét kívánok ill. Kezit csókolom - aztán kb. Salzburgtól végigbeszéltük az utat. Addig meghallgattam vagy két albumot, amit már rég nem volt időm.
A néni negyven éve vándorolt ki mint zongoratanár, előbb Regensburgban, majd Freiburgban (Baden-Württemberg) lakott, ill. lakik a mai napig. A bécsi lányát látogatta meg. Persze főleg Magyarországról akart hallani, mert ritkán jár haza. Egyébként mondta, hogy Bécsbe menet elloptak tőle 300 €-t, miután elaludt, úgyhogy ezúttal egyikünk sem hunyta le a szemét (ha nem derült volna eddig ki, ez egy éjszakai vonat volt, viszont a couchette drága). Mondjuk megmondom őszintén, miután leszállt Karlsruhéban, alig bírtam ébren maradni a maradék másfél órában, de végül sikerült. Reggel hatra érkeztem Frankfurtba.

Még tök sötét volt, a felhőkarcolók akkor a legszebbek, mint azt az alábbi kép is érzékelteti. Egyből felszálltam a villamosra és nem egész fél óra alatt meg is érkeztem a lakáshoz (amit már előre elintéztem telefonon, ill. emailben; mexikói barátom, Alfredo segítségével). Arra kértem a lakástulajdonos asszoNt, hogy szóljon már az itt lakóknak, hogy eresszenek be. Persze nem volt senki még ébren fél hétkor és hát azt sem tudtam, hol kopogjak vagy kinek csengessek (egyebként sem akartam senkit dühíteni a zörgetésemmel). Úgyhogy maradt az, hogy az udvarban várakoztam (a kinti kapu mindig nyitva van), egyszer úgyis fölkelnek.
Úgy is lett, beengedtek, aztán megágyaztam és aludtam is végre négy órácskát. Előtte napokig nem volt alkalmam normálisan pihenni.


A munkahely
ahol mindenki kétnyelvű és van ingyen tej a hűtőben

Ezután délután fél kettőre bementem az irodába, öltönyben - természetesen villamossal. Az az igazság, hogy "nem mindig" lyukasztok jegyet, mert ölég drága, ellenőr meg úgy néz ki, nincs. Viszont ha szombaton sikerül cangát venni a piacon, akkor ezzel sem lesz már semmi gond.
A ProMéxicónál (ez olyasmi, mint az ITDH, csak mexikói) összesen heten dolgozunk, plusz a takarítónéni, akitől ma leesett az állam, mikor kiürítette a szemetesemet (elég fiatalka). Barátságosak, a Tanácsos Úrnak nagy hasa és bajsza van, csak a poncho, a sombrero meg a gitár hiányzik a kezéből, egyébként simán beülhetne a kaktusz alá egy stampedli tequilával valami filmforgatásra (csak hogy halmozzam a sztereotípiákat). Lassan azt is megszokják, hogy ha nem spanyolul, hanem németül kezdenek el hozzám beszélni, akkor nehezen reagálok, bár azért erősen igyekszem.


Ebben nagy segítségemre vannak a lakótársaim is, még ha ritkán találkozunk is. Mindenki egész nap dolgozik, úgyhogy csak kb. a vacsoránál találkozunk... Pedig rendesek, két fiú meg két lány, mindegyikük német. Az egyik lány, aki egy bölcsődében dolgozik, nem nagyon tud angolul, úgyhogy vele egészen szórakoztató beszélgetni - például mikor én németül magyarázom neki a munkával kapcsolatos vágyaimat meg ilyesmi. Holnap, pénteken átjön pár barátjuk, majd megered még jobban a német nyelvem, ha megisszuk az áldomást - bár eddig sem voltak önbizalmi problémáim. Végül is már egy hete tanulom a nyelvet, ezzel már bőven elboldogulok.


Most hirtelen ennyi jutott eszembe (tudom, hogy kicsit kevés... haha), folytatása biztos  hamarosan következik. Addig meg Tschüß és Kuß mindenkinek.