Pius am Main

Aiyo, több mint két hónap után jelentkezem... Hát, jellemző.
Április 20. Offenbach am Main, Hafen2, Dub Trio koncert! Gépzsír -- meg is vettem a 13 eurós jegyet; kiindulva abból, hogy egy engem nem igazán érdeklő Jazzkeller koncertért kiadtam tízet annak idején... Ez a zenekar pedig izgalmas, modern, kemény - szóval nagyon várom, ez a lényeg. Valószínű, egyedül megyek, hacsak Fernando el nem kísér.
A zenekarról itt meg itt lehet hallani.

Egyébként mostanában egyre jobban megismerem a magyar underground hiphopot - amennyiben ez az "underground" jó megnevezés a rádióban és a klasszikus médiában NEM terjedő zenékre... Már nem is tudom, hogy kezdődött ez, de maradjunk annyiban, hogy az interneten azért sok ilyet lehet találni, sokszor ingyen letölthetően. Ld. pl. Saláta Magazin és hiphop.hu.
Aktuális kedvencem egyébként Triek és Jehiko, ill. a KK Krú. Youtube videó: itten.

Bő három hét múlva megyek haza, már eléggé várom is. Sajnos a munka nem az igazi itt. Tény, hogy hazamenni vizsgázni sem lesz egy álom, de már ideje a változásnak.

Legközelebb talán valami velősebbet írok, most ennyire tellett. Tschüs!

Tíz nap alatt történt egy s más, úgyhogy ideje folytatnom.

A kerékpár
melynek egyelőre nincs neve, bár gondolkodom az "Udo"-n

Előzetes terveimet megvalósítva az első adandó alkalommal, vagyis a szombati bolhapiacon vettem egy bringát, 45 €-ért. Nem mondom, hogy végignéztem a teljes kínálatot és könnyen lehet, hogy jobbat is találhattam volna, de azért megteszi. Így néz ki (ez a sötétkék, sasszeműeknek: Viper feliratú sárhányóval):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Néha kicsit ugrik rajta a lánc (kopott lehet), úgyhogy nem tekernék el vele mondjuk Kölnig, de itt a városban, finoman használva alkalmas a közlekedésre. A világítása jónak mondható, erre munka után szükség is van. Mondjuk ezt a túra dolgot még meglátjuk, mert ha kicsit melegebb lesz, szeretnék elmenni a Rajnához (van egy barátom a Közgázról a Rajna-parti Hattenheimban, innen 50 km-re), Wiesbadenbe, Mainzba, Darmstadtba vagy esetleg a Majna mentén felfelé.  Ezen kívül a Taunus-hegységbe is feltétlenül el kell mennem, gyalogtúrára.

Frankfurt és környéke, a tisztánlátás kedvéért.

A Taunus-hegység a várostól északkeletre található, egészen közel.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szóval minden nap kerékpárral járok munkába, ami kevésbé kényelmes, mint a villamos, de legalább ingyen van. A Majna partján visz az út kicsit több, mint fele (az egész olyan 3,5 km), na ott mindig majd lefagy az arcom a szélben. Ezen kívül mivel féltem a nadrágomat és nem akarom összeizzadni az ingemet sem, minden nap átöltözöm az irodában reggel-este. A nadrágszáramat bedugom a zoknimba - ez roppant csinos, viszont nem leszek olajos. Amúgy a múlt héten egyszer biciklis futár is voltam, a koleginám, Mareike elszalajtott a mexikói követségre, volt rá vagy tíz percem. Mondjuk nem tudtam, hol van a követség, plusz a Mareike 19 éves matuzsálemével mentem, amin a váltó már rég nem működik (az enyém otthon volt kivételesen), de azért odataláltam.
Frankfurt nem Hollandia, nem olyan kerékpárosparadicsom, de azért nem rossz a helyzet. Van, ahol nincs kerékpárút és a nem kis forgalomban kell menni, de eddig még nem ütöttek el (bár voltak már húzósabb helyzeteim, főleg a magam szeleburdisága miatt). A lámpákkal nem nagyon törődöm. Néha a gyalogosok lámpájánál kell várni, hát az a legrosszabb. Néha annyit kell várni, hogy beleőszül az ember, és az is sokszor felmerül bennem, hogy ugyan miért nem zöld, ha már rég nem jönnek autók (tisztára mint a Brit-szigeteken). Szerintem lehetne fejleszteni a rendszeren.
 

A főzés
mely kedves időtöltésem, még ha kicsit lassú vagyok is a pucolásban

Esténként nem sok energiám van, nem mintha a munka annyira fárasztó lenne, de hosszú. Főzni azért szoktam, majd minden nap. Volt már tejfölös-kolbászos krumplileves. Nem túl bonyolult, de hála a jó magyar alapanyagoknak plusz a Lidi 30%-os tejfölének (crème fraîche névre hallgat, lehet, hogy ez nem egyenlő a tejföllel, de nagyon olyan), nagyon finom lett. Beleraktam egy szál (=25 deka) Csabai Csípőst meg vagy egy kiló krumplit és jó sok hagymát. Így nézett ki:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem tudom, így mennyire meggyőző, de engem levett a lábamról (haha).
Sütöttem egy másik nap palacsintát is, bár sajnos a serpenyőnk teflonbevonata erősen sérült és emiatt nem volt könnyű dolgom. Maradjunk annyiban, hogy a belbecs jelentősen felülmúlta a külcsínt, de szerintem jobb így, mint fordítva. Ízlett a lakótársaimnak.

Én elmentem a vásárba...
ahol az egyik polcnál elpirultam az ott található játékszer láttán

Frankfurt vásárváros, és már voltam is a Messe Frankfurtban. Mareike adott egy ingyenjegyet az Ambiente nevű vásárra, a felnőtt belépő egyébként 20 € lett volna. Ez egy lakberendezési vásár, ahova a világ szinte minden országából van kiállító. Gyakorlatilag nem tudnék olyan dolgot mondani, ami egy házban vagy a környékén előfordulhat és nem volt a vásáron.
Voltak bútorok, szobrok, pezsgőfürdő, hi-fi berendezés, gyertyák, ékszerek, nyakláncok, lábtörlők, szexuális segédeszközök, szőnyegek, kalapok, vázák, egyszerűen minden. Vagy tíz pavilon volt, a legtöbb két-három emelet és igen nagy alapterületű. Talán mondanom sem kell, hogy nem jártam végig az egészet, három órán át bírtam, de aztán az éhség meg a fáradtság, ill. az érdeklődés elvesztése (nekem mint férfiembernek aki úgyse vásárol, előbb-utóbb elmúlik a kezdeti rajongásom) hazahajtott. Főleg az elején tetszett, amit láttam, elsősorban az exotikusnak mondott országok standjai. Nagyon bírtam a latin-amerikai, a fekete-afrikai és a délkelet-ázsiai kínálatot. Ez az árukra és a hostessekre egyaránt vonatkozik.

Persze a legtöbb kiállító kínai volt.

Mexikói stand nem sok volt, a ProMéxicónak ezzel a kiállítással semmi dolga nem volt, a jövő heti nürnbergi BioFach sokkal fontosabb (organikus élelmiszerek vására). Hogy egy kicsit a munkámról is írjak: a múlt héten a BioFachra kellett írnom egy amolyan általános ismertetőt, mexikóiak számára, plusz tequilát meg szivart próbáltam magyar importőröknek eladni (ill. megtudni, egyáltalán érdeklődnek-e). Volt pár érdekes beszélgetésem, pl. az egyik azt mondta, hogy neki ez nagyon drága ($10-30 / 7,5 dl, tehát 1 üveg), van Magyarországon olyan tequila, ami 1900 Ft-os áron van a boltokban! Gondolom, milyen lehet... Dehát a magyarok nem a minőséget nézik, valószínű nem is igen tudják, milyen a jó tequila (magamból kiindulva, mert nekem fogalmam sincs). Annyi biztos, hogy mindenhol a Sierrát kapni, ami mexikói ismerőseim szerint pocsék, a mexikói magyar nagykövet azt írta egy emailben a mi tanácsos urunknak, hogy metanol(=metilalkohol)származék ízű. Jó lenne, ha egyszer ez a helyzet azért megváltozna egyszer, Mexikó is igyekezhetne egy kicsit jobban a megismertetésben, azt hiszem.

Mindenesetre ez a fajta munka tetszett, érdekes iparágak ezek.

A társasági életem
mely nem túl aktív, de panaszra nincs okom

Végezetül hadd számoljak be az első szórakozóhely-látogatásomról. Péntekenként mindig van nálunk egy kis vendégség, veszünk pár sört meg ilyesmit, átjön pár barát, én meg fülelhetek, hogy mit veszek ki a német diskurzusból. Jó, persze néha beszélünk angolul is, főleg a mellettem ülő Kathit kérdezgetem, hogy mi éppen a helyzet. Adódott már olyan eset, mikor bejött Kai és mondott valamit németül, én megkérdeztem Kathit angolul, hogy mit mondott, erre Kathi elkezdte ismételni németül az elhangzottakat. Nahát ettől szó szerint kifeküdtem, a sörnek is köszönhetően majd megfulladtam a röhögéstől, aztán neki is leesett. De lényegében németül megy a beszélgetés - ebből az a tanulság, hogy  igyekeznem kell a némettanulással. 
A legutóbbi pénteken jött egy török lány, aki velem egy napon érkezett Frankfurtba, egyébként Hollandiában él és tanul, de perfekt németből és angolból is (szóval kapásból négy nyelven beszél). Neki előadtam a roppantul bőséges török nyelvtudásomat, meg említettem a magyar és a török nyelv hasonlóságait (van egy rakás török szavunk), azt kell mondjam, örült.
Rajta kívül még itt volt Nathalie, aki lacrosse játékos. Aki hozzám hasonlóképpen műveletlen és csak néz maga elé, hogy "mi a túró az a lacrosse?", az nézze meg gyorsan a linket. Röviden az a lényeg, hogy az indiánok találták ki - az elnevezés francia misszionáriusoktól származik -, van egy bot a játékosok kezében, ami egy hálószerű kanálban vagy kanálszerű hálóban végződik. Ezzel kell valahogy beügyeskedni a labdát az ellenfél kapujába. Na most mikor először találkoztam Nathalie-val, az udvaron gyakorolt, a falnál és teljes harci díszben volt, fogvédő meg minden. Köszöntem neki, aztán meg jól a képébe röhögtem - lehet, hogy nem volt szép viselkedés, de nem tudtam megállni és egyébként láttam, hogy nem sértettem vérig. Azóta is "funny sportnak" hívjuk ezt a remek játékot, a múltkor Nathalie egyébként le is verte a vakolatot a botjával. Egyébként rendes lány, mikor mentünk a klubba, végig németül beszélt nekem, lassan, hogy tanuljak. Ha meg valamit angolul mondtam, csak annyi volt a válasza, hogy "nicht verstehe".

Ez a vacsora és az iszogatás után volt - ti. hogy elmentünk az orvosi egyetem bulijára. Erről az iszogatásról feltétlenül érdemes pár szót ejteni. Pl. Kathi sörös kólát ivott. Megkóstoltam - mondjuk kevés sör volt benne, de nem ízlett túlzottan. A sört inkább csak a szagán éreztem, a külseje meg egész borzalmas, a sör és a kóla szénsava hatalmas habot képez. Ittam még hesseni vagy rajnai (nem tudom már, de helyi) almabort. Nem rossz, de meg kell még szokni, mert elég savanyú, a jelenlevők mondták, hogy ők nem szeretik. A Nagy-Britanniában kapható cidertől teljesen különbözik. Az édes, erősebben szénsavas és erősebb is általában. Ez nem erősebb, mint a sör és a buborék sem sok benne.
Töményt nem nagyon isznak, volt valami cachasa cachaça vagy kacsaszag nevű latin-amerikai áttetsző szesz, de nem nagyon itták.

A buliba belépő nem volt, egyébként egy (főleg német szemmel) erősen lerobbant épületben tartották, nem is volt túl nagy. Egy üveg Beck's 1,50 € volt, plusz 1 € az üveg, egész jó (Németország: a szórakozóhelyen is visszaviszik az üveget, UK: tele van az utca eldobált sörösdobozokkal, betétdíjas termékről tán nem is hallottak).

Beszélgettem egy elsős orvostanhallgató csajjal, később meg bemutatott egy félig magyar barátnőjének. Beszélni nem nagyon tudott szegény, annyit mondott: "apám magyar" és hogy érti a magyar beszédet. Sajnos a hangos zenétől nehéz ilyenkor kommunikálni, meg én sem voltam kevéssé ittas ekkor már. Na jó, azért semmi komoly, bár jellemző, hogy egy idő után elszunyókáltam, ülve (mint mindig), de utána rövidesen hazaballagtam. Szóval összességében jó volt, akár mehetünk legközelebb is. Szimpatikusak és nyitottak a németek, jobban bírom őket, mint a briteket.

Ez remek zárszó ennek a maratoni begyzésnek a végén. Sajnálom, ha valaki túl terjengősnek tartja, ez vagyok én, főleg, ha tíznaponta írok.

Tschüßs!

Három napja itt vagyok Majna-Frankfurt városában, a Bürgameisterin szerint a világ legkisebb metropoliszában (= a felhőkarcolóktól vagy 500 méterre kezdődik a pingyom), úgyhogy ideje elkezdenem írni - elsősorban a felejtés kiküszöbölése végett. Magyarán inkább magamnak dokumentálom a dolgokat.


Az utazás
mely idegesen kezdődött, de végül kellemesen telt el

Mikor kezd sztrájkolni a magyar vasutas? Természetesen akkor, mikor az ember hosszas gondolkodás után úgy dönt, hogy hosszú távra is vonatra ül, ahelyett, hogy elszállna fapadon. A sztrájk miatt Bécsbe csak busszal juthattam el - ez pedig aznap reggel dőlt el végleg. Szóval emiatt voltam kissé feszült, de végül is jól ment a dolog, a jegy sem fogyott el és a Westbahnhofba való átmetrózással sem volt gond. Mondjuk a csomagok mennyisége és súlya elég nagy kihívás elé állított, de már megszoktam, hogy ha Édesanyámra bízom a csomagolást, a vége párnapos izomláz lesz.
A vonat nagyon tetszett. Jó nagy, keményen párnázott, kihúzható ülések, konnektor (így tudtam zenét hallgatni), ezzel hosszabb utat is vígan kibírtam volna. Miután felszenvedtem a legnagyobb bőröndöm a felső polcra és elégedetten hanyatt dőltem, hogy milyen zökkenőmentesen eljutottam idáig (vasutasék ide vagy oda), jött egy idős hölgy meg a lánya, akik magyarul beszéltek. Persze rögtön mondtam, hogy Jó estét kívánok ill. Kezit csókolom - aztán kb. Salzburgtól végigbeszéltük az utat. Addig meghallgattam vagy két albumot, amit már rég nem volt időm.
A néni negyven éve vándorolt ki mint zongoratanár, előbb Regensburgban, majd Freiburgban (Baden-Württemberg) lakott, ill. lakik a mai napig. A bécsi lányát látogatta meg. Persze főleg Magyarországról akart hallani, mert ritkán jár haza. Egyébként mondta, hogy Bécsbe menet elloptak tőle 300 €-t, miután elaludt, úgyhogy ezúttal egyikünk sem hunyta le a szemét (ha nem derült volna eddig ki, ez egy éjszakai vonat volt, viszont a couchette drága). Mondjuk megmondom őszintén, miután leszállt Karlsruhéban, alig bírtam ébren maradni a maradék másfél órában, de végül sikerült. Reggel hatra érkeztem Frankfurtba.

Még tök sötét volt, a felhőkarcolók akkor a legszebbek, mint azt az alábbi kép is érzékelteti. Egyből felszálltam a villamosra és nem egész fél óra alatt meg is érkeztem a lakáshoz (amit már előre elintéztem telefonon, ill. emailben; mexikói barátom, Alfredo segítségével). Arra kértem a lakástulajdonos asszoNt, hogy szóljon már az itt lakóknak, hogy eresszenek be. Persze nem volt senki még ébren fél hétkor és hát azt sem tudtam, hol kopogjak vagy kinek csengessek (egyebként sem akartam senkit dühíteni a zörgetésemmel). Úgyhogy maradt az, hogy az udvarban várakoztam (a kinti kapu mindig nyitva van), egyszer úgyis fölkelnek.
Úgy is lett, beengedtek, aztán megágyaztam és aludtam is végre négy órácskát. Előtte napokig nem volt alkalmam normálisan pihenni.


A munkahely
ahol mindenki kétnyelvű és van ingyen tej a hűtőben

Ezután délután fél kettőre bementem az irodába, öltönyben - természetesen villamossal. Az az igazság, hogy "nem mindig" lyukasztok jegyet, mert ölég drága, ellenőr meg úgy néz ki, nincs. Viszont ha szombaton sikerül cangát venni a piacon, akkor ezzel sem lesz már semmi gond.
A ProMéxicónál (ez olyasmi, mint az ITDH, csak mexikói) összesen heten dolgozunk, plusz a takarítónéni, akitől ma leesett az állam, mikor kiürítette a szemetesemet (elég fiatalka). Barátságosak, a Tanácsos Úrnak nagy hasa és bajsza van, csak a poncho, a sombrero meg a gitár hiányzik a kezéből, egyébként simán beülhetne a kaktusz alá egy stampedli tequilával valami filmforgatásra (csak hogy halmozzam a sztereotípiákat). Lassan azt is megszokják, hogy ha nem spanyolul, hanem németül kezdenek el hozzám beszélni, akkor nehezen reagálok, bár azért erősen igyekszem.


Ebben nagy segítségemre vannak a lakótársaim is, még ha ritkán találkozunk is. Mindenki egész nap dolgozik, úgyhogy csak kb. a vacsoránál találkozunk... Pedig rendesek, két fiú meg két lány, mindegyikük német. Az egyik lány, aki egy bölcsődében dolgozik, nem nagyon tud angolul, úgyhogy vele egészen szórakoztató beszélgetni - például mikor én németül magyarázom neki a munkával kapcsolatos vágyaimat meg ilyesmi. Holnap, pénteken átjön pár barátjuk, majd megered még jobban a német nyelvem, ha megisszuk az áldomást - bár eddig sem voltak önbizalmi problémáim. Végül is már egy hete tanulom a nyelvet, ezzel már bőven elboldogulok.


Most hirtelen ennyi jutott eszembe (tudom, hogy kicsit kevés... haha), folytatása biztos  hamarosan következik. Addig meg Tschüß és Kuß mindenkinek.